Teknővájás (a képzés időtartama: 150 óra)
„A fa lelke átmegy a kenyérbe.”

Az ipari technológia fejlődése révén majdnem feledésbe merült, de régebben nagy hagyománnyal bíró tevékenységnek számított. „Jó tekenő nélkül szinte üresnek látszik a ház” mondták a régiek. Ősi cigány foglalkozás volt, az ún. teknővájó (balajári) vagy kanalas cigányok foglalkoztak fafaragással. Leginkább jegenyenyárt használtak fel: az ártéri erdőkben, tópartokon növő fafaj pont eléggé nedves és ruganyos, ugyanakkor strapabíró is ahhoz, hogy formázni lehessen és kiszolgáljon egy családot. A mesterség gyakorlásához kevés szerszám szükséges: faragó balta, kapics és vonókés.
A biotáplálkozásnak köszönhetően reneszánszát éli a hagyományos teknő (kovászoló, dagasztó) és melence. Az emberek rájöttek arra, hogy az otthoni kenyér ízesebb, mint a bolti, a házi sütésűről pontosan tudják, mi van benne. A kisebb méretű teknők és fatányérok mellett a rönkbútor vásárlási kedve is egyre növekszik. A XXI. sz. embere szívesen veszi körül magát fából készített tárgyakkal.